farbe bekennen 17 dunkelrot – színvallomások 17 piros

19 évvel ezelött érkeztem legeslegelöször hamburgba. onnan tudom, hogy akkor rendezték éppen az “alster-tavi-szórakozások” nevezetü népösszejövetelt, amely évente kerül megrendezésre és abból áll, hogy a belsö-alster körül végeláthatatlan bódék sora kerül felállításra pár napra. itt aztán föle enni-inni, bóvlit venni akad lehetösége az embernek. ill. mindazoknak, akik az ilyen népünnepélyeket kedvelik. van még néhány színpad is, ahonnan ordít a zene.  persze ott is lehet sört inni. mindezt azért, mert az alster olyan szép és jól esik ott sétálni. nézelödni. emlékszem, annak idején, tizenvalahány órás vonatozás után elöször betettük a hátizsákomat a csomagmegörzöbe, aztán irány az alster. azt sem tudtam, mi vár rám, mi lesz velem. 

én a magam részéröl manapság inkább bódék nélkül sétálok és nézelödöm,  mert az alster hamburg szíve és valami csodás. ha nekem annak idején valaki azt mondta volna, hogy pár év múlva ebédidömet akár mindennap  az alster partján tölthetem, biztosan eszementnek tituláltam volna.  

vor 19 jahren… der beginn meiner ersten hamburg-zeit.  nach einer langen zugreise, haben  wir mein gepäck erst einmal am hauptbahnhof deponiert. danach   gingen wir zum alstervergnügen. 

hätte mir jemand  damals gesagt, ich würde einige jahre später  meine mittagspausen an der alster verbringen können, hätte ich ihn schlicht und ergreifend für verrückt erklärt…. 

übrigens, hat es gerade mal 19 jahre gedauert, ehe ich mich am alstervergnügen blicken lasse. würstchen- und sonstige fress- und trinkbuden sind eben nicht gerade meine bevorzugten aufenthaltsorte…