csak ment és teregetett némán – sie ging nur stumm zur wäscheleine

Már egy hete csak a mamára
gondolok mindíg, meg-megállva.
Nyikorgó kosárral ölében,
ment a padlásra, ment serényen.

Én még őszinte ember voltam,
ordítottam, toporzékoltam.
Hagyja a dagadt ruhát másra.
Engem vigyen föl a padlásra.

Csak ment és teregetett némán,
nem szidott, nem is nézett énrám
s a ruhák fényesen, suhogva,
keringtek, szálltak a magosba.

Nem nyafognék, de most már késő,
most látom, milyen óriás ő –
szürke haja lebben az égen,
kékítőt old az ég vizében.

P4091184

Sie einzig – Tage sind vergangen –

hält mich beschäftigt, fest, gefangen.

knirrende Körbe aufgehoben,

stieg sie geschwind empor zum Boden.

 

Ich war noch arglos, unverfroren,

stampfte und schrie aus vollen Rohren:

Lass die anderen waschen, roboten!

Mich trage mit empor zum Boden!

 

Sie ging nur stumm zur Wäscheleine.

Mich ließ sie, ungerügt, alleine,

die Kleider schwirrten, hochgetrieben

von hellem Wind. Sie stiegen, stiegen.

 

Wozu jetzt flennen? Spät die Buße.

Jetzt weiß ich ihre Übergröße –

seh grau ihr Haar am Himmel schwellen,

sich waschblau lösen in Himmelswellen.

(József Attila: Mama)

Advertisements

csak ment és teregetett némán – sie ging nur stumm zur wäscheleine” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Remek blogod van! Bár németül nem igazán tudok, a képek nagyon tetszenek! Egyébként a Facebook-ról találtam ide az “Imádok fotózni” oldalban beszúrt linked alapján:)
    Három napot voltam két éve Hamburgban, felejthetetlen élmény volt! Persze én is nagyon sok képet csináltam:)

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s