madarak – vögel

írtam a múlt héten, hogy elkapott a rendrakási láz. nem tudom, másnál hogy van ez, nálam az évek során elég sok minden összegyült. megfigyeltem magamon, hogy én a gyüjtögetö és halmokat rakosgató egyedekhez tartozom. vannak dolgok, amelyeket tudatosan  gyüjtök (pl. könyveket; pecséteket, kollázsokhoz mindenfélét: bélyegeket, belépöjegyeket, prospektusokat, képeslapokat, mindenféle papírokat, tapétamaradékokat;  gasztronómiai dolgokat, utóbbihoz pl. szakácskönyveket és újságokat, fényképezéshez ezt-azt, pl. szalvétákat, konyharuhákat, ilyen-olyan régi és új edényeket…), vannak amelyeket tudattalan (végig nem olvasott magazinokat, könyveket, amelyeket majd valamikor szeretnék végig elolvasni, filmeket, cd-ket, ruhákat, amelyeket még kidobni sajnálok, recepteket innen-onnan kivagdosva…). valahogy nem szeretek kidobni semmit. hátha jó lesz még valamire. igen ám, csak ennek az a hátulütöje, hogy még ha valaha jó is lenne valami valamire, akkor sem találom meg. vagy már nincs is kedvem keresni.   úgyhogy minden marad a régiben. gyüjtögetek és halmozok mindenfélét egymásra. titokban pedig reménykedem, hogy soha nem kerül rá a sor, hogy majd keresnem kelljen. mert akkor bajban lennénk.

na most egy ideje érzem, hogy ez így nem jó. vágyom rá, hogy megszabaduljak ettöl-attól.

folyt. köv.