makro – avagy tudom, hogy mit nem tudok

ezt sem. napok óta vártam a megfelelö pillanatra, amikor már megy le a nap, de még éppen annyi ereje van, hogy kellöen alkalmas fényével megvilágítsa a mezök és az útszélek füves világát. ráadásul szélcsend van. úgy képzeltem, felteszem a vadonatúj kis makrolencsémet, sétálok egy nagyot és közben füszálakat, vadvirágokat, azokon békésen üldögélö rovarokat féynképezgetek. teljesen nyugisan, kapkodás nélkül. 

ehhez képest már a ház bejárati ajtajánál megakadtam (nesze neked nagy séta) és különben is minden hibát elkövettem, amit egy kezdö csak elkövethet. de kezdjük az elején. van a ház elött néhány szép nagy levendulabokor, amely telistele volt döngicséléssel. itt jöttek az elsö problémák. annyit tudtam, hogy a profik a makrofelvételeket manuálisan fókuszálják. a gond csak az volt, hogy mire manuálisan befókuszáltam a döngicsélö egyedeket, addig azok mindig gondoltak egyet és odébb mentek minimum egy virággal. gyakran többel. ha mégis sikerült egyet elkapnom, elönytelen pozícióban volt. vagy  a levendula virága takarta el félig, vagy a levendula szára vagy a fenekét mutatta a makrolencsém felé. az is gyakran megesett, hogy mindhárom kombinációját sikerült elkapnom. kipróbáltam autófókusszal is, így legalább megnyugtatott a tény, hogy ez esetben sem vagyok képes elkapni a mgefelelö pillanatot.

mese nem volt, n+1 számú (rosszabbnál rosszabb) fotó elkészülte után tovább mentem és eljutottam a 100 méterre lévö gátra. telistele füvel, szamárkóróval, miegyébbel (most megint megbántam, hogy annak idején kéthónap után abbahagytam agrármérnöki tanulmányaimat), mert így ugye halvány gözöm, mi mindent láttam magamelött. még jó, hogy a teheneket és a katicabogarakat sikerült kapásból megkülönböztetnem (és nem a teheneket kezdtem el makrózni).  

OLYMPUS DIGITAL CAMERA         és hogy még milyen kezdö-hibákat követtem el? rövidnadrágban voltam, így esélyem sem volt arra, hogy lefeküdjek a szamárkóróval és (száraz) tehénlepénnyel telitüzdelt fübe. aki próbált már gugolva fényképezni, tudja, hogy bemozduás nélkül lehetetlen lemenö nap fényénél képet löni.  egyáltalán mire a mezöre jutottam, már olyan sötét kezdett lenni, hogy normális képet állva sem lehetett állvány nélkül készíteni. ami persze engem nem akadályozott meg abban, hogy bátran kísérletezzem. félve ám (hogy megtámad valamelyik tehén, mert az est eljöttével mindig olyan vállalkozókedvüen szaladgálnak fel a gátra, kíváncsian nézegetve az arra sétálókat), de megtörve nem, a nagy  számok törvénya alapján azért csak összeizzadtam valami képfélét  – már csak azért is, hogy ne legyen hiába az esti sétám (már ha kb. 300 m annak nevezhetö, mert messzebbre nem jutottam). nem iagzán makró, de ennyire futotta. és az enyém…

az egészböl az a tanulság, hogy

1. megint szembesültem azzal, mennyire messze vagyok még én attól, hogy normális képeket tudjak készíteni (ami persze nem tántorít el a további próbálkozástól)

2. gyakorolnom kell a manuális fókuszálást (is)

3. ha végre lesz megint rendes internetem, végigböngészem az fél virtuális világot, hogy is van az a makró-fotózás

4. attól félek, mégiscsak rá kell szoknom az állványra….

Reklámok

makro – avagy tudom, hogy mit nem tudok” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Jóóó 🙂 én is itt szoktam elhibázni – nem és nem vagyok hajlandó állványozni, de csak természetes fénynél ugye és ha makróról van szó, akkor a 300m séta már rengetegnek számít.. :D:D:D n+1(000) kép készítése 1 jó érdekében ismerős… de hajrá! Jó érzéked van hozzá és a mi fő, Látsz! 🙂

  2. Hát, türelem bogáncsot terem! 🙂 Jó lett a kép, szóval megérte a fáradságot.

    Szerintem nézz ki egy döngicsélő bigyót, aztán kb. állj rá a keresővel, és ahogy leszáll élesíts rá és lődd el. Mert ha már a virágon van, nem lesz ott sokáig. Ha leszállt bigyót kezdessz fényképezni, az már késő.

    Másik megoldás, hogy elkábítod, és gombostűvel a kívánt pozícióban rögzíted. 😉 Én így csinálnám (Jó, ez csak vicc volt (félig).)

    1. altair, elviekben pont így tudom- a gyakorlat viszont…. szóval van még mit gyakorolni, mert ugye azok a kis repülö izék nem mindig odaszállnak ám le, ahova azt én gondolom, hogy nekik odakéne…

  3. NEM KÖNNYŰ KENYÉR. ALTAIR ELSŐ VERZIÓJA A HELYES. ÁLLVÁNY VISZONT KELL, HA TETSZIK, HA NEM. MEG SOK GYAKORLÁS. NEKEM NEM TETSZIK A KÉP 🙂 CSAK AZ ELSZÁNTSÁG 🙂 MEG A SZÖVEG.

    1. anne, das will ich auch hoffen 😉 ich habe über meine ersten makro-erfahrungen gechsrieben. es war alles ziemlich frustrierend und ich habe mich echt dusselig angstellt. der deutsche text follgt noch…

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s