17 moments of spring 12/17

heureka! tegnap nem láttam a fától az erdöt. – hier sind sie.

hol vannak a rügyek? – wo sind die knospen eigentlich?

a bogarak zsonganak

Tavasszal mindig arra gondolok,
hogy a fűszálak milyen boldogok:
újjászületnek, és a bogarak,
azok is mindig újra zsonganak,
a madárdal is mindig ugyanaz,
újjáteremti őket a tavasz.

A tél nekik csak álom, semmi más,
minden tavasz csodás megújhodás,
a fajta él, s örökre megmarad,
a föld őrzi az életmagvakat,
s a nap kikelti, minden újra él:
fű, fa, virág, bogár és falevél.

Ha bölcsebb lennék, mint milyen vagyok,
innám a fényt, ameddig rámragyog,
a nap felé fordítnám arcomat,
s feledném minden búmat, harcomat,
élném időmet, amíg élhetem,
hiszen csupán egy perc az életem.

Az, ami volt, már elmúlt, már nem él,
hol volt, hol nem volt, elvitte a szél,
s a holnapom? Azt meg kell érni még,
csillag mécsem ki tudja meddig ég?!
de most, de most e tündöklő sugár
még rámragyog, s ölel az illatár!

Bár volna rá szavam vagy hangjegyem,
hogy éreztessem, ahogy érezem
ez illatot, e fényt, e nagy zenét,
e tavaszi varázslat ihletét,
mely mindig új és mindig ugyanaz:
csodák csodája: létezés… tavasz!

(Várnai Zseni: Csodák csodája)

a tavasz 17 pillanata – 17 moments of spring NR. 4

farbe bekennen 20 hellviolett + 22 limette – színvallomások 20 világos lila + 22 limetta

le vagyok maradva néhány képpel a színvallomások-projektet illetöen. ez a két szín annyira tetszik, külön-külön is és együtt is, hogy úgy gondoltam, egy posztban mutatom meg öket.  

ich hinke etwas hinterher, was das projekt farbe bekennen betrifft. aber es soll ja spaß machen und nicht im stress ausarten. da die beiden farben hellviolett und limette sich so gut ergänzen, wollte ich sie euch in einer post zeigen. 

kedvenckönyves – lieblingsbücher

a lány dobta nekem a labdát, kérvén írjam meg, melyik a tíz legkedvencebb könyvem, aztán dobjam tovább… megírni megírom, továbbdobni nem dobom tovább, mert elvböl nem  szeretem, ha kényszerítenem kell valakit valamire. föleg, ha idöigényes a  dolog.  akinek kedve van, írja le, neki mik a kedvencei – ha még egy kis bejegyzést is hagy itt nekem, szívesen elmegyek hozzá és megnézem, mert kíváncsinak azért kíváncsi vagyok, ki miket olvasott és lájkolt, amikor ezt a szót még nem is ismertük.

a lista nem végleges, idönként változik is.

 

1. antoine de saint-exupéry: a kis herceg – mert sokadszorra is olyan mintha elöször olvasnám. mert mindig reményt kelt. mert mindig elgondolkodtat. mert öszinte és örökervényü. mert jó tudni, hogy valahol van…

2. jókai mór: a köszívü ember fiai – az egyetlen jókai regény, amely kitartott mellettem a mai napig a könyvespolcomon. talán, mert pszichológiában és drámában sincs hiány….

3. ernest hemingway: az öreg halász és a tenger – kamrajáték a végtelenben. örökérvényü. “az ember nem arra született, hogy legyözzék”

4. szabó magda: abigél. mert már sokszor olvastam, de mire legközelebb olvasom, már megint nem tudom, hogy volt a vége.

5. márai sándor: a gyertyák csonkig égnek. mert máraitól képes vagyok bármit elolvasni. mert egy letünt világot (polgárság=müveltség) örökít meg, örökérvényü erkölcsi, pszichológiai kérdéseket taglal. olvasmányosan, izgalmasan, elgondolkodtatóan. az utolsó naplója alapján készült az emigráns címü film is nagyon jól megmutatja márai  megalkuvás nélküli életének utolsó állomásait ill. visszanézve fiatalkori önmagát.

6. szerb antal: utas és holdvilág. mert hihetetlenül izgalmas külsö utazás. belsöben.

7. eric berne: emberi játszmák. mert jó tudni, hogy ki, kivel mikor, mit játszik. 

8. michael wallner: aprilis párizsban. mert fájdalmasan szép. 1943, párizs, német megszállás, francia ellenállás.  egy német tiszt teszi kockára életét, amikor esténként titokban civilbe öltözve járja a várost. persze, hogy szerelmes lesz egy francia lányba. és a vége is tragikus. újra és újra feltünik az emberiesség motívuma embertelen körülmények között, amelyet mindig nagy zuhanás követ. kemény, izgalmas, néha már szinte kibírhatatlan. nagy hatással volt rám az író nyelvi kifejezöeszköztára és az általa teremtett atmoszféra. kb. 2 éve olvastam, de most is, ha a regényre gondolok, azonnal nagyon erösen  érzem, hogyan hatott rám annak idején.  

9. joanne harris: ötnegyed narancs. mert dél-franciaországban játszódik. mert a konyha és egy napló fontos szerepet játszik. mindemellett izgalmas és meglepetésszerü fordulatokban gazdag, míg kibogozódik a titok.  állítólag ez mind igaz a joanne harris többi könyvére is. van még pár, amit szeretnék elolvasni.

10. a.a.milne: micimackó. mert nagyon sokszori olvasás után is szórakoztató és megunhatatlan. 

a közgyürü megmentése – der zwischenring ist gerettet

örömmel tudatom, hogy sikerült a közgyürütöl megszabadítanom az objektívemet. az interneten keresgéltem és elég gyorsan ráakadtam a probléma nyitjára. sejtettem én, hogy az a kis csavar a bajonettgyürü oldalán valamire jó, csak nem tudtam, hogyan kell kezelni. szóval ezt a pici csavart a kamérától elfelé kell egy icipicitz megmozdítani – elöre, és ezzel kioldódik a gyürü. én meg azt hittem, tekergetni kell vagy nyomkodni. nagy örömömben még egy félórát eltöltöttem ma este az erkélyen. egyre inkább látom, hogy jó kis kihívást találtam magamnak. ügyetlenkedek annyit, hogy nocsak. tornyosulnak az egyelöre megoldhatatlannak tünü problémák – makrófotózás terén is: megfelelö motívum kiválasztása, mélyélesség beállítása, záridö, manuális fókuszolás,  váltakozva szabadkézzel vagy statívval szerencsétlenkedés etc. addig is, míg kitanulom, egy újabb makró-kép. még kicsit életlen, de remélem lesz majd jobb is…

der zwischenring (bzw. bajonettenring für die zwischenringe) ist gerettet. es war einfach. man muss nuir wissen, wie es geht. man muss diesen kleinen pinökel (mini-schraube) ca. 1 mm weg von der kamera schieben, damit sich der ring löst. ohne das www wäre ich niemals daraufgekommen, denn dieses kleine ding (pinökel, schraube oder wa auch immer) schien so fest und unbeweglich zu sein.  wieder was dazugelernt.  ich weiss, das bild könnte etwas mehr schärfe vertragen…

makro – alles makro, oder was?

tegnap volt néhány órám a semmivel foglalkozni, így nem csináltam semmi mást, mint olvastam egy sor érdekes dolgot a neten a makro-fótózásról. aztán nyakamba kaptam a gépet és kivonultam az erkélyre makrózni. persze a fejem zsongott a sok információtól (valahogy úgy mint a kapor virágai a képen),  pillanatok alatt meg állapítottam, hogy bizony ez tényleg nehéz lesz, mert tényleg nem csak úgy van ám, hogy a fogom magam, aztán vigyázz, kész, tüz! pedig az ember (vagy csak én?) hajlamos azt hinni, hogy az összes interneten látott jó kép így készül. hát nem. látom én már, hogy jó hosszú út áll elöttem.

különben a közgyürüt olyan jól rá sikerült csavarnom a kedvenc objektívemre, hogy sehogy sem tudtam leszedni róla. van valakinek valami tippje, hogyan lehet? vagy vigyem rögötn szervízbe? vagy használjam csak makro-fotózásra? (ez utóbbi drága megoldás lenne, de lehet, hogy az elözöek is?).

gestern hatte ich die gelegenheit, einige stunden lang nichts zu machen. also habe ich mich durch das halbe netz gelesen, um mich in sachen makrofotografieren etwas fit zu machen. theorethisch, versteht sich. anschließend habe mich auf den balkon begeben und alles mögliche  fotografiert. mit wechselndem ergebnis. es schwirrte in meinem kopf (so ähnlich den dill-blüten auf dem bild) von den vielen informationen und ich musste wieder einmal feststellen, dass fotografieren nichr gerade einfach ist. was man gar nicht vermuten würde, denn das www ist voll mit tollen makrobildern. irgendwie denke  ich immer, andere machen das alles mit links. nur ich nicht. aber ich bleibe dran.

übrigens: ich habe versehentlich den zwischenring so schön fest an mein aktuelles lieblingsobjektiv geschraubt, dass ich ihn jetzt nicht abbekomme. hat jemand ein tipp, wie man diesen zwischenring wieder los wird? oder soll ich am besten gleich in einen fotoladen gehen? aber wohin?  alternativ könnte ich das objektiv nur noch für makros verwenden… das wäre aber eine recht teuere lösung…  fragen über fragen…

mindenütt jó…. – zu hause ist es am schönsten….