pedig tegnap csak sima péntek volt – es war gestern nur ein ganz normaler freitag

téli napsugarak

szüzhó

piros

csilivili

kék óra pirosan

hamburg hídjai: lombardsbrücke 3.

china-time hamburg 2010

tegnap este egész nap esett, így arra kényszerültem, hogy busszal menjek a munkahelyemre. ilyenkor kihasználom az idöt és olvasással töltöm az utazást. így csak este hazafelé vettem észre, hogy mi zajlik a város föterén. két bevásárlószatyor volt nálam, ráadásul még mindig esett, így nem akarózott kikászálódni a buszból, hogy néhány képet készítsek. ehelyett kitaláltam, hogy pénteken is busszal megyek (bicikli helyett) és már reggel csinálok pár fotót, amikor még nincs nagy tölekedés.

este összepakoltam a fotós hátizsákomat és annyira vártam a reggelt, hogy az óracsörgéskor rögtön kipattantam az ágyból, ami azért nagy szó, mert két hete simán minden reggel még ilyenkor a másik oldalamra fordulok és képes vagyok akár egy órát is aludni. ez pedig stresszes helyzetekhez vezet, ami a reggeli készülödést illeti.

szóval ágyból kipattanva a szokásos idö fele alatt elkészültem és irány a fötér. onnan aztán gyalog mentem az irodába, minekután jó egy órát mászkáltam és fotóztam.

a munkahelytöl alig  pár száz méterre jártam már, amikor lassan az elsö napsugarak is úgy gondolták, megmutatják magukat. ismét meg kellett állapítanom, milyen szép is ez a város, ahol élek. még akkor is, ha ködös, szürkés reggel volt – egyértelmüen emlékeztetve arra, melyik évszakban is járunk és hogy még lesz ennél hidegebb, nedvesebb és szélfújósabb  idöjárás is jó néhány hónapon keresztül.

spontán úgy döntöttem (pedig nem vagyok az a spontán-típus) haza gyalog megyek és úgy csinálok, mintha a mai napot  turistaként töltöttem volna el a városban.

hamburg by day

ma este ilyen volt a hazafelé út.

ugyan gyülekeztek nagyon a felhök, mégsem lett esö belöle.

hauptbahnhof

wenn der tag so stressig war, ist es um so schöner, am abend, das büro verlassend so einen anblick zu haben. die beleuchtete treppe ist mir gestern zum ersten mal aufgefallen. ich fand sie so schön und fragte mich, ob sie  schon immer da war? heute abend bin ich extra daran vorbei gegangen. und: sie war wieder beleuchtet.

ich habe zwar meine kamera dabei gehabt, das stativ mit mir zur arbeit zu tragen, wäre aber doch ein wenig aufwendig, daher war ich gezwungen, das foto aus der freien hand zu schießen…